Lengyelország ma

A lengyel főváros nem egyszerű eset. Két Varsó is létezik. A penge Varsó, meg a nem penge Varsó. Az eget verő lendület, meg a keleti szürke semmi. Az előbbiről már volt szó nálam, most jöjjön az utóbbi. Egy varsói blogról válogattam néhány képet. A warszawa 78 egy időben a blox.pl szolgáltató leglátogatottabb fotoblogja volt. A magyar olvasóknak csak félig tudom ajánlani, hiszen a képek csak a savát adják a blognak, a borsa a hozzájuk fűzött lengyel bejegyzésekben van. Néhány kép a népszerű varsói kordokumentumból:

Holnap délben először mutatkoznak be a rendezők. Ugyan a stadionok még sehogy sem állnak, de azért akad itt jó hír a lengyel infrastrukturális felkészültségről: a sorsolás gond nélkül megtartható! A 2012-es Eb hivatalos rendezvényeinek első eseményéről tudni érdemes, hogy a sorsolást a Varsó központjában álló, a város elsőszámú jelképének számító Kultúra Palotájában tartják.

A sorsolás helyszíne, a Kultúra Palotája. Az 1955-ben átadott épület egykor Joszif Sztálin nevét viselte.

A 'The Way Back' című amerikai filmet Sławomir Rawicz két tucat nyelvre lefordított könyve, 'A nagy menetelés' (The long walk) alapján forgatják. Rawicz 1956-ban megjelent, igaz történetként tálalt könyvében azt állította, hogy a háború alatt megszökött a szibériai 303-as táborból, majd társaival a Góbi sivatagon és a Himláján átkelve 6000 km-t gyalogolva egészen Kalkuttáig jutott. A film alapjául szolgáló könyvvel több gond is akad. Mindenek előtt az, hogy Rawicz munkája közönséges lopás. A most készülő hollywoodi produkcióval párhuzamosan készül egy másik film is, egy angol dokumentumfilm. Ez utóbbi főszereplője Witold Gliński, 87 éves lengyel származású brit állampolgár, aki valóban megcsinálta 'A nagy menetelést'. Gliński most a Newsweek Polskának mesélt akarata ellenére világhírűvé vált szökéséről, és Rawicz lopásáról. 

Készül a mozi. Szökevények a The way back-ben. A főszereplő Colin Farrell tetoválásához mit tehetnék hozzá?

1955-ben a Daily Mail szerkesztősége hirdetést tett közzé. Olyan embert kerestek, aki látott már hegyi embert. Egy Angliában élő lengyel származású kirakatrendező, mint hites jeti-tanú, levélben jelentkezett a lapnál. A szenzációt kereső Ronald Dowling riporter felkereste Rawiczot, akinek a láttam már pár hegyi embert kijelentését valami hihető körítéssel illett továbbszőnie. Dowlingot lenyűgözte a szibériai szökés és a Himaláján való átkelés története, a riporter a Rawiczcsal való találkozás után már többet akart egy cikknél. Egy éven át együtt dolgoztak a sztorin, a könyv végül Rawicz nevével jelent meg, Dowling mint társzerző lett feltüntetve. Hogy mennyi volt ténylegesen Rawicz munkája sosem fog már kiderülni. A jeti-látó életművész azonban belenyúlt a jóba. Évek óta nem olvastam ilyen remek, kalandos történetet - így a korabeli The Observer kritikusa, Igaz történeten alapuló heroikus regény - adta hírül a könyv megjelenése után a The London Times. 'A nagy menetelést' közvetlenül megjelenése után még négyszer nyomták újra, több mint 25 nyelvre fordították le, az elmúlt 50 évben több millió példány kelt el belőle. A kirakatrendező élethosszig tartó kényelemre rendezkedhetett be.

Az év eleji Újságíróbál fontos társadalmi esemény. A jótékonysági rendezvényen ott van mindenki aki számít, az EP elnök Jerzy Buzektől egészen Dodáig. Persze kettejük hírneve nem említhető egy lapon. Hogy is álmodhatna az Európai Parlament elnöke ilyen ismertségről. Nincs olyan lengyel, aki ne tudná ki az a Doda. Az énekesnő nem a kis és mindig gondosan elrejtett melleiről lett híres. Karrierjének sokat segített, hogy nyilvános rendezvényeken időnként túlzásba vitte a szereplést. A sajtó rendre felkapta az akcióit: például amikor a színpadon spontán fogdosni kezdte más nők melleit. A 26 éves énekesnő nem ritkán mutatkozik félmeztelen srácok gyűrűjében, vagy hatalmas motorokon. Az uralkodásának határát a giccs és a rózsaszín jelzi. Persze hogy ott volt Doda is az Újságíróbálon. És kivel futott rögtön össze? Lech Kaczyński államfővel és nejével, Maria Kaczyńskával. A konzervatív-keresztény értékeket vasszigorral újragondoló vezérnek is élmény a Dodával való érintkezés. A sajtó meg imádta a nagy találkozásról készült képeket. Nem csodálom. Néhány közös kép a konzervatív ikonról és a csöcsös angyalkáról:

Az elnök úrnak láthatóan tetszik:

A varsói vezetés meghívta Brat PIT-et (PIT Testvért), hogy segítsen a városnak kedvezőtlen adózási szokások megváltozásában. A 2009 évi adóbevallásokat áprilisig lehet beadni. A főváros az adózóktól befolyó bevételek 10%-át bukja el évente azon, hogy mintegy 300 000 fővárosi nem a tényleges lakóhelyén adózik.

Fényújságokon (ezért a hang hiánya) így néz majd ki a Brat PIT akció:

PIT (Personal Income Tax) a lengyel adóbevallási formulák rövidítése. Több tucat fajtája létezik PIT 2A-től a PIT 37-ig. A PIT adatlapokat minden adózó jól ismeri, ezért lett a Pitt-ből PIT. A Brad-et meg a lengyel testvér szó, a brat váltotta fel. A főváros ezzel a kampánnyal akarja rávenni, azokat a varsóiakat, akik nem a fővárosban vannak bejelentve, hogy váltsanak papíron is lakóhelyet. Ha már minden nap a főváros útjait, tömegközlekedését, iskoláit használják, fizessék be Varsóban az adójukat. Ha minden lakos fővárosi címen lenne bejelentve az az önkormányzat számítása szerint 1 milliárd zł (70 milliárd forint) plusz bevételt jelentene a városnak.

Február 1-től 3000 ilyen plakát tűnik fel Varsóban. Brat PIT jó polgár, a segítségével sok minden elérhető, ezért kell magunkkal hozni Varsóba – hirdeti az új akció.  A tömegközlekedési eszközökön az új járműbeszerzésekért, a könyvtárakban, múzeumokban a kulturális fejlesztésekért, az uszodákban, sportpályákon a sportélet fellendítéséért kéri majd Brat PIT lakcímük megváltoztatására az érintett varsóiakat . Az önkormányzat nem csak így motivál, áprilisban a Varsóba bejelentkezett lakosok között 1000 jegyet sorsolnak ki az idei AC/DC és Metallica koncertekre.  

Az utóbbi évek kézilabdasikerei után hatalmas az étvágy. A szurkolók által bálványozott Bogdan Wenta nagy csapatot épített. A lengyel férfi kéziválogatott évek óta ott van az európai élmezőnyben. A sikerkapitánnyal most a győzelem lehet a cél. 

A lengyel férfi kézilabdával csodát művelő szakemberről érdemes tudni, hogy egykori nemzetközi játékoskarrierjét egy hazai botránynak köszönheti. ’89-ben elege lett a lengyel kézilabdaéletből, ezért külföldre szerződött. Az utolsó hazai szezonjában a Wybrzeże Gdańsk sztárjaként csapatával a bajnoki aranyért hajtott. A bajnokság egyik utolsó (szembetűnően bunda)meccsén a bíró az utolsó pillanatokban büntetőt ítélt Wenta csapata ellen. A hatalmas szívű, de forró fejű Wenta botrányos jelenetek között lecsavarta egy vizes flakon kupakját és leöntötte hideg vízzel a bíró fejét. Eltiltották, így nem játszhatott a bajnokságról döntő utolsó meccsen. A gdańskiak öt év után először vesztették el a lengyel bajnoki címet. A hazai viszonyokban csalódott Wenta először Spanyolországba szerződött. Képe ma már ott van a Barcelona hírességeinek galériájában. Később a Bundesligában szerzett hírnevet. Egész életében arról álmodott, hogy pályára lép az olimpián. Végül német színekben mutatkozott be Sydneyben, 40 évesen. Lengyel szövetségi kapitány tapasztalat nélkül lett. Világeseményen 2006-ban mutatkoztak be a sasok Wenta vezetésével, akkor Lengyelország a tizedik helyen zárt. Csodát Wenta sem tesz – könyvelték el ekkor sokan. A karakterisztikus mester ezt máshogy látta. A következő évben, 2007-ben már a világbajnokság döntőjéig jutott vele Lengyelország.     

A ma kezdődő Eb-hez kedvcsinálónak egy videót vettem elő. A tavalyi horvátországi Vb első köre után a lengyel válogatott már kiesett csapatként volt elkönyvelve. Továbbjutásához az kellett, hogy a középkörben mind a három meccset – Dánia, Szerbia, Norvégia – megnyerjék. Erre az alapkörben látottak alapján az esély a nullával volt egyenlő. És akkor varázslatos szédület kezdődött. Amikor nem ment a taglózás, jött a borzongató végjáték. Hogy is tudnám feledni, hogyan jutott Lengyelország a legjobb négy közé. Másodpercekkel a vége előtt döntetlen állásnál a norvégok 7 emberrel támadtak. A lengyel mester hamisítatlan stílussal táncolt a kispad mellett. Időkérés. Wenta a kritikus helyzetben teljesen lenyugodva arról beszél játékosainak, hogy 'csak nyugalom, nyugalom, még sok időnk van!' Az a sok idő 15 másodperc. S hogy mire lett elég ez a negyed perc? Itt a Norvégok elleni végjáték eredeti lengyel kommentárral:

Az elődöntőben jött a házigazda horvát darálógép, nem sikerült az aranyhoz kéznyújtásnyira kerülni. Két évvel korábban, a 2007-es  világbajnokságon azonban igen. Végül ott is a házigazda állt a végső siker útjába, a németek otthon lettek világbajnokok. A lengyel-német meccseknek – nem csak kézilabdában – különösen csípős az íze. A lengyel szurkoló semmit sem szeret jobban, mint az elvert német feletti győzelmi táncot. Ugyanakkor igaz az is, hogy a lengyelek németfóbiája nem akar felszakadni, ritka az ősi rivális ellen jegyzett győzelem. Ma lehet javítani. A lengyel válogatott Németország ellen kezd.

A kézilabda, az utóbbi idők nemzetközi sikereinek köszönhetően, soha nem látott népszerűségnek örvend Lengyelországban. Egy ilyen torna előtt érthetően mindenki óvatosan fogalmaz az elvárásokkal kapcsolatban, az érem azonban egyértelműen elvárás a szurkolók részéről. Az Eb-t beharangozó cikkek sorai között olvasva érezhető a nagy bizalom, ami szerint ez a csapat a végső sikerre is képes lehet. Nagy esélye van annak, hogy a lengyelek a magyarokkal is találkoznak majd. Erre a középdöntőig kell várni.

32 nagy és közepes városban végzett felmérést egy lengyel közvélemény-kutató, a PBS DGA. A széles körű, 16 000 ember megkérdezésével összeállított listából kiderül, melyik városokat tartják leginkább élhetőnek a helyiek. Nagy meglepetések nem születtek. Egy évekkel ezelőtt készített országos felmérés, arról kérdezte a lengyeleket, hogy ha tehetnék melyik városban élnének legszívesebben. A lista élén akkor Gdynia végzett. A mostani felmérésből kitűnik, a balti-tengeri kikötő lakosai is érzik, hogy jól mennek dolgaik. Gdyniában 97% a városával elégedett polgárok aránya. Az élmezőnyben még – 95% feletti eredményekkel – Toruń, Wrocław, Poznań és Rzeszów. A főváros 79%-al, a középmezőnyben szerepel. Alapvetően Lengyelország területi különbségeit is a nyugat-keleti lejtő határozza meg, akadnak azonban vaskos kivételek is. Az élmezőnyben ott van Rzeszów, a sor végén kullog a német határtól 10, a Berlintől alig 120 kilométerre fekvő 450 ezres Szczecin (nem kell a névtől megijedni, ejtsd: scsecsin). Az Odera parti nagyváros hanyatlása ellen úgy tűnik nincs ötlet. A rendszerváltás előtt még Poznań-nyal, Wrocław-val egy szinten emlegetett város, nem tudott élni a piacgazdaság adta lehetőségekkel, inkább ledőlt aludni. Csipkerózsika álom ez, azzal a különbséggel, hogy Szczecin olyan kényelemmel feküdt neki, mintha maga sem hinne abban, hogy a következő 100 évben erre tévedhet a mesebeli herceg. Az egykor szebb időket megélt Szczecin ma már hátulról az ötödik a városlakók mentális listáján. Lakosainak egy harmada vallja, városa nem jó hely az életre.

A leginkább (kék) és a legkevésbé (piros) élhető hat-hat lengyel város napjainkban.

Ma Varsóban 17 olyan toronyház áll, ami magasabb 100 méternél. Ebből mindössze 4 volt meg a rendszerváltás előtt. A közeljövőben még félszáz toronyház épül, ebből több mint 20-at 100 méter fölé húznak majd. Ezzel Varsó az EU legmagasabb városa lehet. A 90-es évek végén indultak meg azok a beruházások, amik mára teljesen átszabták Varsó arculatát, és ez még csak a kezdet. A lengyel főváros hihetetlen lendületben van, nem lehet ráismerni:

A karitatív sikersztori 1993-ban kezdődött, amikor Jerzy Owsiak rádiós és televíziós újságíró egy varsói gyermekkórház műszerére kezdett gyűjteni. Az Ünnepi Segítség Nagy Zenekara (WOŚP) elnevezésű akció évről évre fergeteges sikert hozott, hamar a lengyel közélet részévé vált. A WOŚP-nak csak a tavalyi évben 13 millió dollárt köszönhetett a lengyel egészségügy.

Ez már tradíció: az év második vasárnapja a WOŚP napja Lengyelországban. Minden település koncertekkel, programokkal ünnepel. A határtalan népszerűségnek örvendő akció ma érkezet sikertörténetének 18. állomásához. Az ingyenes rendezvényeken önkéntesek járkálnak WOŚP-os perselyekkel, amik ma már a bizalom szimbólumai. Az akció tényleg működik, ezen a napon adni akarnak az emberek.

Az idei lengyel elnökválasztás jelöltjei közül sokan álmodnak arról, hogy leutánozzák Obama sikerét. Néhányuk szerint ehhez az kell, hogy leutánozzák magát Obamát. Lehet főzni amerikai recepttel, de egy kelet-európai konyhán ugyanazok az ízek nem fognak kijönni.

A lengyel elnökválasztási kampányok követéséhez eddig erős választópolgári gyomor kellett, a jelöltek esetében pedig ez a fizikai feltétel kifejezetten alkalmassági kritérium volt. Most új idők járnak. Úgy néz ki, lejárt a hajtépős adok-kapok, a földbetaposós viták ideje. A harcos lengyel jelöltek helyett, most a mosolygós, haverkodós, obamás stílus jöhet divatba.

Így múlik el a világ rendje. Egy üveg Sobieski vodkát akarok venni szilveszter estére, és mivel kell szórakoznom a boltban? Gyülekezik körülöttem néhány vásárló, összedugjuk a fejünket, de az alkalmi fogyasztói kurzus nem hoz eredményt, még mindig nagy a tanácstalanság. Már négyen-öten állunk értetlenkedve - van aki szabályosan kétségbeesve - a vodkasor előtt. Egy láthatóan gyakorló alkoholista csatlakozik érdeklődve, de csak néhány másodpercre tartja meg a látvány, legyint egyet és rutinból lenyúl az alsó polchoz. Kedves mamika fogja meg a karom és lelkesen motyog. Ő sem tudja mire vélni a változást, de abban egészen biztos, hogy ez a pasas itt az üvegen nem a törökverő Sobieski János. Sokat nem segített, ezt magamtól is látom, semmi kétség, ez Bruce Willis. De hogy került a képe a lengyel királyi vodka csomagolására?

A 17 országban kapható Sobieski vodka, a cég honlapja szerint, jelenleg a 7. legnagyobb eladással rendelkezik a világon prémium vodka kategóriában. A Sobieski tulajdonosa, a francia Belvedere cégcsoport, szeretne még fentebb lépni lengyel vodkájával. Ezt a törekvését szolgálja az új, mindenek előtt az amerikai piacot becélzó kampány. Az USA-ban 2009-ben 5,18 millió liter Sobieski vodkát adtak el, a cég jövőre duplázni akar a tengerentúlon. Bruce Willis a teljes részvénypakk 3,3 százalékáért, 83 ezer Sobieski részvényért adta nevét a kampányhoz. Talán nem megy túl jól a Planet Hollywood business és Willis a vodkára való váltáson gondolkodik. A hírek szerint a színész nem csak a kampányban érdekelt, hisz a reklámszereplésért járó részvények mellé mértéktelenül vásárolt Sobieski papírokat. Reklámszakemberek szerint a Bruce Willises kiszerelés az ázsiai piacon is nyerő lehet. Az még kérédéses hogy milyen lesz a lengyel fogadtatás.

E történet főszereplője, Jan Toniak lova, háborúba ment. 1939 szeptemberében a fiatal Lengyelországra sosem látott sátáni sötétség borult. A kormány vérrel-verejtékkel szervezte a védelmet. Rekviráltak mindent, amit fel lehetett használni a keserves ellenálláshoz: bicikliket, szekereket, autókat, de mindenek előtt lovakat. Cserébe a tulajdonosok bizonylatot kaptak az elkobzott javakról, amit az akkori adóhivatalban lehetett beváltani. A háború negyedik napján eljöttek Jan Toniak lováért is. Azóta sem fizették ki. Unokája Leszek Kozak félve őrzi a rekvirálási bizonylatot, beváltani mégsem tudja. Immár a család harmadik generációja harcol a ló áráért.

Lengyel lovasroham 1939 szeptemberében. A rekvirált lovakat még mindig nem fizette ki a lengyel állam.

Wojciech Smarzowski rendezőben elpattant valami ott belül. Új filmjében tébollyal, erőszakkal és rettegéssel terített, vodkával, vodkával és vodkával tálalt. A Gonosz ház nem pszichotriller, egyszerűen csak pszicho, de abból a legjobb minőségű: kristálytiszta őrület.

Helyszínelés lesz, egy magányos ház körül gyülekezik a társaság. A rendőrök egy előállítottal és az ügyésszel érkeznek a fagyos terepre. Az ügyész már itt olyan részeg, hogy kiszállni sincs esélye, inkább kiesik a kocsiból. A feladat: rekonstruálni a ház egy vendégmarasztaló estjének - ha jól számolok, három hulla maradt az italozás után - történetét. Az események két szálon futnak: az egyiket a rémálommá vált éjszaka rendőrség által azonosított foszlányaiból, a másikat a nem kevésbé rémálomszerű helyszínelés szövetéből húzta ki Smarzowski. Ami a két történetben közös, hogy szereplői folyamatosan és mértek nélkül isznak. Csak a helyszínelésen elfogy úgy 10-12 üveg rövidital - vodkában ázik a vászon.

 
+Trailer.

2004 előtt nem kis vita volt arról, hogy milyen mértékű kelet-európai elvándorlást fognak kiváltani a közös Európa által kínált lehetőségek. A folyamat leggyakrabban emlegetett példája a lengyelek tömeges angliai kivándorlása. Így 5 év elteltével megvonhatjuk a mérleget, ilyen szintű migrációs hullámra nem volt felkészülve sem Anglia, sem Lengyelország. A szigetországi lengyel közösség a finomabb becslések szerint is több százezres.

Nincs semmi meglepő ebben a mostani kivándorlási hullámban, ha azt a történelmi előzmények ismeretében nézzük. A lengyel mobilitásnak komoly hagyományai vannak. A vasfüggöny hatékony volt ugyan, úgyhogy a pártállam alatt mindenki maradt otthon, a két háború között azonban jelentős volt a Nyugat-Európába való kivándorlási arány, ekkor a fő célállomások még Franciaország és Németország voltak. Még korábban pedig évtizedeken át az Egyesült Államok volt a cél. (Az USA-ban 20. század elején nem egy keleti államban a lengyel anyanyelvűek aránya meghaladta a 6%-ot.) Lényegében, most szemünk láttára éled fel a migráció hagyománya. A korábbi kivándorlások mögött egyértelműen gazdasági okok álltak, mostanra ez némileg megváltozott. Nem állítom természetesen, hogy a mostani folyamat mögött nincs ott erőteljesen a gazdasági tényező (nem véletlen, hogy nem a britek özönlenek százezrével az ígéret lengyel földjére), de az utóbbi években a kiutazások okát már nem kizárólag a hatalmas életszínvonalbeli különbségben kell keresni. A nyitott határoknak, a végletekig leegyszerűsített munkavállalási feltételeknek és a már nevetségesen olcsó repülőjegyeknek köszönhetően egyfajta divattá vált Anglia.

+Videó: Londoniak

Késhegyre menő harc a piacon. Tíz lengyel nagyváros egyszerre fejleszt, emellett a foci-Eb beruházásai is fellendítik a piacot. Lengyelországban van hazai villamosgyártás – ide nem feltétlen kell Combino –, ennek ténye azonban nem könnyíti meg a versenyeztetést.  Az összesen 350 milliárd forintnak megfelelő  közbeszerzést két hazai cég pengeéles versenye határozza meg, mellettük a külföldi gyártók is résen vannak.

Ráfért már az országra egy komoly villamos beruházás, néhány nagyvárosban mesébe illő szörnyetegek futnak.  Most az Infrastruktúra és Környezet projektre 140 milliárd forintnyi EU forrás érkezik, a fennmaradó összeget az önkormányzatok fizetik. Nemcsak járműbeszerzésről van szó. A pályafelújítás mellett marad forrás új vonalak építésére is. A 2012-es foci EB-ig a tervek szerint több mint háromszáz vadonatúj alacsonypadlós villamost állítanak üzembe az országban – nem csak a rendező városokban. Érthető a gyártók harca, néhány év múlva ismét nagy szárazság lesz a hazai piacon.

A lengyel vasúttársaságnál, a PKP-nál, az utóbbi időkben annyit beszélnek a foci Eb-ig szerintük biztosan megvalósuló tervekről, hogy már lassan én is hinni kezdek bennük. A lenti képet ezen a héten készítette egy utas a Poznań-Varsó vonalon. A fűtés, mint látszik, nem mindig működik tökéletesen, de ilyen piszlicsáré dolgokra tényleg kár lenne időt és energiát pazarolni, a kontinensviadal úgyis nyáron lesz.

Vagy csak én értettem megint félre a jó hírű PKP-t, ami nem akart mást, mint eredeti karácsonyi hangulattal kedveskedni az utazóközönségnek?

Eredetileg arról a szerdai bejelentésről készültem írni Auschwitz kapcsán, ami szerint a német kormány 60 millió euróval fogja támogatja a tábormúzeumot működtető alapítványt.  Az élet azonban közbeszólt. A nemzetközi sajtó azonnal szórta a hírt: valakik ellopták a tábor bejárata felől a híres-hírhedt Arbeit macht frei feliratot. Nézzük először ezt a rejtélyektől nem mentes lopást.

Ami igaz, felirat nincs. A tábor bejárata ilyen volt:

Ilyen lett:

Az ügyben akad jó néhány érdekesség. Felvetődik rögtön a kérdés, hogy lehetett egyáltalán ellopni a kapuelemet. Lehetséges, hogy a lengyelek nem őrzik a 20.századi európai történelem egyik leghíresebb emlékhelyét? Természetesen őrzik, de a bejáratnál nincs állandó őrszolgálat. Pont azért nincs, mert soha senki nem gondolt volna arra, hogy bárkinek is megfordulhat a fejében, hogy lelopja a világhírű feliratot. A rendőrség biztos abban, hogy a lopást gondosan előkészítették. Éjszaka két óránként járják körbe az őrök a tábort, hajnal háromkor még megvolt a tábla, ötkor már nem. Komolyan megszervezett bűncselekményre utal az elkövetés módja. A tettesek leemelték a feliratot, de nem akartak a kapunál bajlódni a zsákmánnyal. E helyett vonszolták a vasat egészen a tábor másik oldaláig, ott átvágták a drótkerítést és a résen át távoztak a táblával együtt.  Mindezt onnan tudjuk, hogy a felirat egykori helyétől az átvágott kerítésig majd egy kilométer hosszan egy négy méter széles (ilyen széles volt a kapuelem) nyom maradt a hóban. A tetteseket a kerítésnél feltehetően autó várta.

Vasárnap az egyik holland csatorna riportműsort mutatott be, melyben Katarzyna Bachleda-Curuś lengyel gyorskorcsolyázónő az olimpia kvalifikációkat befolyásolni próbáló megvesztegetési kísérletről beszélt. A Holland Olimpiai Bizottság már hétfőn vizsgálatot rendelt el. Az érintettek egyelőre következetesen tagadnak.

A ügy kapcsán a lengyel Gazeta Wyborczában interjú jelent meg Bachleda-Curuśsal. Szűrt lényeg:

Mi történt Torinóban?

KBĆ: Az öt kilométeres versenyre való kvalifikáció egyszerű, a 3 km-es futam legjobb tizenhat eredményével lehet rajthoz állni. Én a 10. lettem 3000-en, Greta Smit a 17. Az én visszalépésemmel, Greta elindulhatott volna 5000-en. Az edzője Ingrid Paul egy csomó pénzt kínált, hogy lépjek vissza. Ez azonban eszem ágában sem volt, hatalmas lehetőség előtt álltam. Ez olimpiai kvalifikáció, erre négy évig készül az ember. A 3 km-es verseny az első, az 5 km-es az utolsó szám a programban, a kettő között egy hét telt el. A tréner már rögtön a 3 km-es futamok után megkeresett, majd később az 1000 méteres küzdelmek alatt is megtalált. Lényegében nem telt el nap, hogy ne hívtak volna telefonon vagy ne kerestek volna személyesen.

Közismert a történet, hajógyári munkásként kezdte, a demokratikus Lengyelország első szabadon választott elnökeként fejezte be pályáját. Megtörhetetlen szabadságharcos, aki kommunistákat reggelizve vezette országát az értelem korába – így a legenda a Nobel béke-díjas óriásról (Na persze a béke Nobel értéke azóta alaposan inflálódott. Előbb Gorbacsov, aztán Arafat, idén meg... …ezt inkább hagyjuk!) A Wałęsa-legenda kizárólag a lengyel határokon kívül él. Flegma pofonja a sorsnak, hogy ma már csak lábtörlőnek használják a prófétát saját hazájában.

Ennek egyik példájáról itt írtam, ma viszont valami más jön: az ügynökmúlt vád. Az apropó pedig, hogy ma folytatódik a gigászok csatájaként emlegetett tárgyalás, ami Wałęsa és az őt leügynököző jelenlegi elnök, Lech Kaczyński háborújában hivatott dönteni. Gigászok csatája – mondják. Pedig nincs itt gigász csak egy.

Felhizlalta Barbiet, péniszt növesztett, feltámasztotta Che Guevarát. Zbigniew Libera 50 éve született, ennek apropóján a legendás művész pályáját bemutató kiállítás nyílt a varsói Zachęta Nemzeti Művészeti Galériában.

Libera koncentrációs tábor lego-készlete hatalmasat szólt.